A szinterező folyasztószer elsősorban a magas hőmérsékletű-bomlás, a kémiai reakciók és a fizikai változások révén valósítja meg az anyagok összekapcsolását. Alapmechanizmusa az alkalmazási forgatókönyvtől függően változik:
Alapelv
A szinterezés során az ásványi port, a folyasztószert és az üzemanyagot pontos arányban keverik össze. Az üzemanyag égése során felszabaduló energia magas hőmérsékletű környezetben a nyersanyagok megolvadását, meglágyulását és kémiai reakciókat (például oxidredukciót és karbonátbomlást) okoz. A hőmérséklet csökkenésével a folyékony fázis megszilárdul, és a részecskék közötti kötés és átkristályosodás révén sűrű szerkezetet alkot.
Az ezüst{0}}alapú szinterezés elve
A forgácscsomagolásnál például az ezüst szinterezési folyamat magában foglalja az ötvözet forraszanyag felmelegítését az eutektikus pontig vákuumkamrában vagy védőgáz környezetben. A folyékony ötvözet a felületi feszültség hatására szétterül, és atomi szintű érintkezést{1}} képez a fémfelülettel. Ezzel egyidejűleg az aktív komponensek diffundálnak, feloldódnak és reakcióba lépnek a fémmel, intermetallikus vegyületeket hozva létre, elektromos összekapcsolódást hozva létre.
A ragasztófolyasztószer elve
A ragasztófolyasztószer kötőanyagot, például vízüveget használ a por összeragasztására. Alacsony-hőmérsékletű sütés (350-500 fok) után kerámia tulajdonságokkal rendelkező szinterezett test keletkezik. A folyamat az ásványi komponensek fizikai fúzióját és kémiai kötését foglalja magában, végül szilárd kötőréteget képezve, amely egyesíti az erőt és a szigetelést.