Elektrolagos hegesztési fluxus

A DZHF600 egy olvasztott ESW-specifikus fluxus, halványsárgától a vöröses{2}}barna üveges részecskéig. Az elektrolagos hegesztés egy egyedülálló és rendkívül hatékony, nagy teherbírású fémek összekapcsolási folyamata, amely alapvetően különbözik a szokásos ívhegesztési módszerektől. Nem támaszkodik az ívhőre, hanem energiaforrásként használja fel az elektromos áram folyékony vezetőképes olvadt salakon való áthaladásakor keletkező jelentős ellenálláshőt a hegesztőhuzal (vagy fogyóeszköz vezető) és az alapfém megolvasztásához. A folyamat azzal kezdődik, hogy a munkadarab alján ívet indítanak el, hogy megfelelő mennyiségű folyasztószert megolvasztjanak, és egy bizonyos mélységű folyékony salakmedencét képezzenek. Ezt követően az ívfolyamat stabil elektroslag-folyamattá alakul át. Ebben a szakaszban az áram továbbra is áthalad ezen a nagy-ellenállású salakmedencén, és elég magas hőmérsékletet hoz létre és tart fenn ahhoz, hogy a fém megolvadjon. Az olvadt huzalfém cseppek formájában átjut a salakmedencén, megszilárdulva a vízhűtéses rézpapucsokkal vagy az alján lévő támlemezekkel szemben, és az olvadt nemesfémmel együtt fémhegesztési medencét alkot. Ahogy a hegesztőfej egyenletesen felfelé mozog az illesztési rés mentén, az alatta lévő fémhegesztési medence fokozatosan lehűl és megszilárdul, és függőleges, egyjáratú hegesztést képez. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy az elektroslag-hegesztés rendkívül vastag szakaszokat egyetlen menetben egyesítsen, így a hagyományos hegesztési módszerekkel elérhetetlen hatékonyságot és behatolási mélységet ér el.

Az elektroslag-hegesztéshez használt speciális folyasztószer az a fő elem, amely lehetővé teszi ezt a folyamatot, és egyedi jellemzőkkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy megfeleljen az elektroslag-eljárás követelményeinek. A fluxusnak elsősorban megfelelő elektromos vezetőképességű olvadt salakot kell képeznie az olvadáskor; ellenállását meghatározott tartományon belül kell tartani ahhoz, hogy elegendő hőt termeljen, miközben biztosítja a folyamat stabilitását. Másodszor, a fluxus olvadáspontja és viszkozitása kritikus. Folyékonynak és közepesen folyékonynak kell maradnia az elektroslag folyamatra jellemző magas hőmérsékleten (gyakran meghaladva az 1650 fokot), hatékonyan átadva a hőt, megtisztítva az olvadt fémet, és védelem céljából lefedve a fémmedencét. Ezenkívül a folyasztószernek kiváló kohászati ​​finomítási képességgel kell rendelkeznie. Az olvadt salaknak aktívan kémiai reakcióba kell lépnie a folyékony fémmel, hatékonyan eltávolítva a káros szennyeződéseket, például a ként és a foszfort, és szabályozva az oxigéntartalmat, ezáltal megtisztítva a hegesztett fémet, és jelentősen javítva annak szívósságát és repedésállóságát. Ezzel egyidejűleg a sima hegesztési felület eléréséhez a lehűlés után kialakuló megszilárdult salakkéregnek jó leválaszthatóságot kell mutatnia, lehetővé téve, hogy könnyen lehántható legyen a varrat felületéről.

Az elektrolagos hegesztésnek nagyon specifikus és fontos alkalmazási területei vannak. Legszembetűnőbb előnye az ultra-vastag, nagy keresztmetszetű-munkadarabok egymenetes hegesztésében rejlik. Következésképpen széles körben használják masszív alkatrészek, például nehézgépek, nagy nyomástartó edények, hidroturbina tengelyek, tíz{5}}ezer- tonnás hidraulikus prések oszlopai, nagy tengeri dízelmotorok főtengelyei és nagynyomású kazánok gyártásához és összeszereléséhez. Kiemelkedően jól teljesít szénacélok, nagyszilárdságú, alacsony-ötvözött acélok és még egyes ötvözött acélok hegesztésére is, és különösen alkalmas olyan alkalmazásokhoz, ahol a hegesztési fémek rendkívül tisztasága és a mechanikai tulajdonságok (különösen a normalizáló hőkezelés után) szükségesek. Ezen túlmenően, mivel a hézag-előkészítés az elektroslaghegesztéshez jellemzően csak párhuzamos -oldalas tompakötéseket foglal magában, jelentősen csökkenti a töltőanyag-felhasználást és a horonymegmunkálási költségeket, így pótolhatatlan bizonyos szerkezetek gazdaságos elkészítéséhez.